Kiejtés
A francia nyelv betűinek kiejtése nagyrészt megegyeznek a magyar betűkéivel. Azonban sokszor nem egyes betűk, hanem betűkapcsolatok jelölnek egy hangot.
A szó végi mássalhangzó az r, l, m, n kivételével mindig néma. Kivétel a szabály alól pár gyakran használt szó (pl.: oeuf, tous).
Illetve még akkor lehet szó a szóvégi mássalhangzó kiejtéséről, ha az azt követő szó magánhangzóval, vagy nem hehezetes h-val kezdődik. Ez a jelenség a hangkötés. Hehezetes h kiejtésében szintén néma, de nem engedi a hangkötést, illetve a hangkiesést (pl.: la Hongrie, le héro). A hangkötés során a z, s, x betú z-nek, a t d-nek, az f v-nek ejtendő.
Kötelező a hangkötés:
- személyes névmás és ige között
- névelő vagy birtokos névmás és főnév között
- elől álló melléknév és főnév között
- előljárószó és az azt követő szó között
Tilos a hangkötés:
- az et (és) kötőszó között
A hangkiesés egy írásban jelölt hangtörvény, melynek során a magánhangzóval vagy nem hehezetes h-val kezdődő szó előtti, e/a-re végződő névelőből, névmásból vagy kötőszóból az utolsó betű eltűnik, és ezt aposztróf (’) jelöli (pl.: j’attends, qu’est-ce qu’il fait).
Magyartól eltérő hangok kiejtése |
au, eau |
o: (ó) |
c |
(nem i,y,e előtt) k (k) |
(i,y,e előtt) s (sz) |
ç |
s (sz) |
ch |
∫ (s) |
e |
(szó végén) néma |
(hangsúlytalan szótagban) ə (ö) |
(hangsúlyos szótagban) ε (e) |
eu |
Ř (ő) |
g |
(nem i,y,e előtt) g (g) |
(i,y,e előtt) ž (zs) |
j |
ž (zs) |
ou |
u (u) |
s |
s (sz) |
u |
y (ü) |
|